DÖNTÉSEK

Minden nap döntenünk kell valamiben. Döntünk akkor, amikor lenyomjuk a vekker gombját és választanunk kell: tovább alszunk még egy picit, felkelünk, vagy ágyban maradunk. Döntünk arról, hogy kinyitjuk-e a szemünket, kimegyünk-e a mosdóba, letusolunk, vagy inkább áztatjuk magunkat a kádban, mit eszünk reggelire, melyik ruhánkat vesszük föl, bekapcsoljuk-e a rádiót, netán a tv-hez lenne kedvünk, vagy inkább csöndben maradunk. Naponta megszámlálhatatlanul sok döntést hozunk. Némelyiket a kényszer szüli - reggelenként akad bőven ilyen -, némelyiket saját elhatározásunkból tesszük. Van amikor úgy érezzük azért kerülünk döntéskényszerbe, mert a létünk a tét, de van amikor csak valakinek szívességet teszünk, vagy épp nem akarunk másokat bántani.

De egy valamit nem tehetünk: nem tudunk nem dönteni. Azzal, hogy egy keresztútnál megállunk, és azt mondjuk, se jobbra, se balra, azt döntöttük, hogy a keresztútban állunk meg. Ha nem akarunk fölkelni az ágyból, akkor azt döntöttük, hogy ágyban maradunk. Ha nem akarunk levegőt venni, akkor a fulladást választottuk. Meglehet, nem ismertük föl a döntéseink következményét azonnal, de attól még az idő síkjában zajló események mennek tovább a maguk útján. És minden egyes döntésünknek - a látszatra "nem döntésnek" is - következményei vannak. Legfeljebb nem rögtön. Nem ott.

Nem könnyű az életünket érintő lényeges kérdésekben jól dönteni, és ez sokakat megrémít. Mert nem tudják, hogyan fognak rájuk hatni a következmények. Vannak, akik ilyenkor ledermednek és azt gondolják, majd az idő mindent megold. Elodázzák a döntést, halogatnak. De ez csupán illúzió: nem az időre bízták a döntést, hanem úgy döntöttek, a döntést kiadják a kezükből és a saját sorsuk irányítását mások kezébe helyezik. És ez is egy jó választás, ha tisztában vagyunk azzal, hogy innentől kezdve nem mi irányítunk; éppen ezért olyan döntések következményeit fogjuk elviselni, ami tőlünk független. Ugyanakkor mégsem, hiszen mi adtunk rá felhatalmazást. Aláírtunk egy biankó váltót. 

Soha nem tudunk tökéletesen dönteni, mert soha nem lesz elég információnk arról, amiben döntenünk kell. Mert a döntéseink eredményei mindig a jövőben fognak materializálódni és a jövő... a jövő képlékeny. Ha aggódunk sem javítunk semmit a helyzetünkön, mert a jövő bárhogyan alakulhat. Hatások fognak érni minket, csakúgy, mint a történetünk - a saját játékrendszerünk: azaz az életünk - minden más szereplőjét. Éppen ezért kiszámíthatatlan, ki, hogyan fog reagálni, mely - tőlünk valamilyen részben, vagy egészében független - esemény merre löki tovább azt a bizonyos billiárdgolyót, mely utunkat leírja.

Nem tudunk tökéletesen dönteni, de ha tudjuk ezt máris könnyebb lehet a dolgunk. Mert dönteni kell, sőt mást nem is tehetünk. Nem vonhatjuk ki magunkat a játékból, legfeljebb véglegesen, de hát az is egy döntés. És ha nem tudunk tökéletesen dönteni, csakis tökéletlenül, akkor ugyan mi lenne az, ami miatt félnünk kellene? Mindenképpen lesz valahogy. Nem kell mást tennünk, mint adni magunknak egy bizonyos időt, amelyet a döntés előkészítésére szánunk - szemhéj felnyitása előtt ez csupán néhány milliomod másodperc, de mielőtt életünkben először kiugranánk szabadesésben egy repülőgép nyitott ajtaján, talán több időt hagyhatunk magunknak - és valamerre elindulunk. Persze jó, ha az adott témában van némi előképzettségünk, különben a lépésünk a - finoman kifejezve - vakmerőség kategóriájába fog tartozni. 

Nehezebb a helyzet, ha a létünk a tét. De ilyenkor sem árt egy apróságot szem előtt tartani mielőtt döntünk, vagy a "nem döntés" kényelmes paradoxonában foglalnánk páholyt magunknak: ha ugyan azt csináljuk, mint amit eleddig tettünk, és az életünk olyan mederben folyik, ami nem tesz minket boldoggá, akkor ugyan hogyan várjuk, hogy a dolgaink megoldódjanak? Mindenképpen döntenünk kell a folytatást illetően, és ha úgy gondoljuk nem döntünk, akkor kontinuitást, a változtatás iránti ellenállást, a régi rend befagyasztását választottuk. Úgy döntöttünk, minden marad a régiben. De akkor tisztában kell lennünk a döntésünk következményeivel legyen ez mégoly fájdalmas is: semmi nem fog változni.

Bárhogyan is döntsünk, a döntésünk mindenképpen jó lesz. Ha nem jobbra megyünk, hanem balra, akkor azon az úton érnek majd olyan benyomások, tapasztalatok, amelyek a másik úton majdnem bizonyosan kimaradnának a megélt élményeink közül, de ugyanez igaz a fordítottjára is. Ha úgy döntünk, nem választunk útirányt, hanem visszafordulunk, az is új tapasztalást hoz, hiszen újra és újra átélhetjük a megszokott dolgainkat. És ha azt választjuk, maradunk a kereszteződés kellős közepén, az is pontosan olyan jó döntés, mert akkor átélhetjük az egy helyben levés élményét.

De a döntéseink következményei mindenképpen a mieink lesznek. Ezt az egyet nem tudjuk megúszni.