Barátság

 

  

      "…És egy ifjú ezt mondta: Beszélj nekünk a Barátságról. 

      És Ő válaszolt, és ezt mondta: 

      A te barátod a válasz a szükségedre. 

      Ő a te földed, melyen szeretetet vetsz, és háládatosságot aratsz. 

      És ő a te asztalod és a te tűzhelyed. 

      Mert éhesen mégy hozzá, és békéért keresed fel őt. 

 

      Amikor barátod szól hozzád, saját elmédben nem félsz az „igen”-től, s

      nem fojtod vissza a „nem”-et. 

      És amikor a barátod hallgat, szíved akkor sem szűnik meg figyelni rá. 

      Mert a barátságban minden gondolat, minden remény szavak nélkül 

      születik, közös és kimondatlan örömmel. 

      Mikor barátodtól elválsz, nem bánkódol. 

      Mert amit benne legjobban szeretsz, a távollétében világosabbá válhat,

      miként a hegymászó is jobban látja a hegyet a síkságról…"

      (Kahlil Gibran: A Próféta)

 

Nemrég egy beszélgetés kapcsán vetődött fel a barátság témaköre. Sok szempontból megvilágítottuk kérdést, és sok érdekes gondolat hangzott el. Megint csak egy olyan képlékeny, szubjektív, és megfoghatatlan fogalmat próbáltunk körülírni, ami szinte lehetetlen, mert ahányan vagyunk annyiféle magyarázata lehet. Egy közös van bennük: mindegyik igaz.

 

Persze, ha egyáltalán van rá magyarázat.

 

Ugyanúgy, mint a szerelmet, a barátságot sem lehet mindenki számára egyértelműen és definíciószerűen leírni, de van néhány olyan próbálkozás, amivel legalább megközelítőlegesen érinteni lehet a fogalom kvintesszenciáját. Van néhány meghatározás, leírás, és szó, ami nem fogja le a teljes spektrumot, de ezek nélkül nincs barátság. Persze, ha az összes leírást, és az összes jelzőt összerakjuk, az sem jelenti a biztos sikert, mert ahogyan alkotóelemeiből - részeiből - is össze lehet rakni egy emberi testet: az őt átjáró Élet nélkül önmagában az még csak egy rothadó hústömeg marad, és nem változik varázsütésre élő, érzékeny emberi lénnyé. A barátság sem csak szavak, leírások vagy tulajdonságok gyűjteménye.

 

A barátság hasonló misztérium, mint a szerelem: senki nem tudja honnan jön, mi az a megfogható, tettenérhető, és egyértelmű kiindulási pont - az OK -, amikor, vagy amitől a barátság kialakul. Egyben viszont szinte biztosan több, mint a legtöbb szerelem: a barátságoknak nagyobb az esélyük arra, hogy élethosszig tartsanak. Mert a barátságban nem számít az idő. A barátoddal, ha félbeszakad egy beszélgetés - teljen el bár egy perc, vagy akár egy évtized - pont ugyanott fog folytatódni a mondat, ahol éppen abbahagytátok.

 

"Barátaid jobban ismernek téged találkozásotok első percében, mint

ahogy ismerőseid megismerhetnek ezer év alatt." (Richard Bach: Illúziók)

 

Azt persze nem tudjuk mitől van a barátság. Mi az oka, hogy valaki a barátunk lesz, és mitől vannak az életreszóló barátságok. Mik azok a próbatételek, melyeken az igaz barátoknak nem szabad elbukniuk - mint ahogy nincs arra sem leírás, hogy milyen próbatételeken kellene túljutniuk, hogy a barátság kiállja az évek és a történések tűzpróbáját. Olyan, mintha folyamatosan, állandó készenlétben kellene lenned, mert az élet változatos, előre nem elképzelhető és ezért felkészülhetetlen kihívásoknak vetne alá, amelyeket mindet ki kell állnod. Mert a barátság egy folyamatos próbatétel. És egy dologban biztos lehetsz: a barátodra mindig, minden körülmények között számíthatsz. Nincs kifogás, amikor segítségre szorulsz - a barátod biztosan melletted áll nemcsak a jóban, de igazán Ő az, aki a rosszban is.

 

Van egy szó, ami nélkül biztosan nincs barátság. Ez a szó a bizalom. 

 

Ha van barátod, akkor Ő az, akiben feltétel nélkül megbízol. Soha nem kételkedsz a szavában, mindenedet rá mered bízni, még az életedet is. Előtte mersz csupasz lenni, sőt, talán csak előtte. Ő ismeri a gyengéidet, ismeri a szíved legféltettebb titkait és Ő az, aki úgy lát téged, ahogyan senki más. A barátod az az ember, aki olyannak fogad el, amilyen és aki vagy. Ő az aki ok nélkül szeret. Kompromisszumok és megalkuvások nélkül. És te pont ugyanígy vagy vele. Vele mindig őszinte lehetsz, és tőle mindig őszinteséget kapsz. Nem kell elvárnod, önmagától adja. Még akkor is, ha tudja, megbánthat vele. De igazából mindketten tudjátok, hogy nem bánthatjátok meg egymást, mert minden tetteteket a szeretet vezérli. Nincs benne hátsó szándék, nincs kerülő út, nincsenek célzások és nincsenek mellébeszélések. A barátodnak mindent a szemébe mersz mondani, és Ő is a szemedbe mond mindent. Mert mindketten magatokat adjátok minden szerep és játék nélkül, csupaszon és védtelenül, mert tudjátok, hogy a barátotok soha nem bántana titeket.

 

A barátodhoz hű vagy - a hűség, amit a szerelemben fogadsz meg itt fogadkozás nélkül is megvan. Nincs szükség a bizonygatására, mert fel sem merül az ellenkezője. És minden csak az ellenkezőjéhez viszonyítható, ezért a hűség a barátságban természetes, elemi egység.

 

Mint ahogyan egy igazi család tagjai közt sem merül fel a vérségi rokonság kérdése, a barátságban sem téma sem a hűség, sem az őszinteség, sem a bizalom. Ezek mind a barátság alkotóelemei, bármelyikük nélkül a barátság nem működik. Vagyis ha bármelyik alkotóelem hiányzik, az már nem barátság.

 

A barátok az általunk választott család.

 

                  "A kötelék,

       mely igaz családod összefűzi

                   Nem a vér,

hanem az egymás élete iránti tisztelet

            s a benne lelt öröm.

 

          Ritka, hogy egy család

                tagjai egyazon

                   fedél alatt

               nevelkedjenek"

          (Richard Bach: Illúziók)