A hímekről

Muszáj, hogy szót ejtsek egy témáról. A napokban kezdtem el egy könyvet, ami a nőkről szól férfiaknak. Ebben van egy összehasonlítás, amiben elemzi a szerző a gyermek lányra, ill. a gyermek fiúra zúduló elvárásokat, nevelésbeni különbséget. Egy pár sort le kell ide írnom, mert egy nagyon jellemző megerősítését tapasztaltam moziból hazafelé jövet.

Jöjjenek a szerző szavai:

"…Tehát a férfi és a nő energetikai eltérése már gyermekkorban észrevehető. Ezt követően jön a neveltetési és társadalmi különbség. Ha megfigyeled, a kislányokat mindig megdícsérik a szépségükést; ha a kislány bájos, akkor ezt mindig fennhangon közlik vele, sőt, külön törődéssel, vagy ajándékokkal jutalmazzák… Ezzel szemben a kisfiúknál nem a külsőt helyezik előtérbe, vagy ha mégis, általában akkor, amikor a krampusz tetőtől-talpig mocskosan állít haza, és az anyja egy "Hogy nézel ki, fiam!?" felkiáltással lekever neki egy nyaklevest. Ők általában akkor kapnak dícséretet, ha bátran másznak fára, ha ügyesen birkóznak az apjukkal, vagy ha feltűnően jól teljesítenek - lehetőleg nyernek - olyan csapatjátékban, amelyet az adott kultúra fenőttei elismernek. Bizony, egy férfi már gyerekkorában megtanulja, hogy különleges figyelemért le kell győznie a többieket… A fiúkat dominánsabb önmegvalósításra bíztatják. S nem csak a játékokban, az életben is: ha két fiú összeverekszik, megszidják őket, de az apák a lelkük mélyén büszkék a srácaikra."

Miért is jött elő ez most? Mert moziból hazafelé jövet az egyik lámpánál a háromsávos úton két másik autó állt meg mellettem. Amikor még csak közeledtek, nem láttam semmi különöset. Megálltak egymás mellett, és ahogy a lámpa zöldre váltott, mint az eszementek elkezdték nyomni a gázt, csak, hogy valamelyikük hamarabb érjen a következő piros lámpához. Mondanom sem kell, hogy mindkét sofőr hímnemű volt. Hihetetlen, hogy a 21. században, amikor már annyi minden felfedezésen, találmányon, technikai és egyéb vívmányokon, mélyülő spiritualizmuson van túl az emberiség, mi férfiak, még mindig ennyire egysejtű szintjén legyünk. Mennyire igaza van a szerzőnek! A mindenáron győzni akarást belénevelik már gyerekkorukban a fiúkba, és felnőve minden lehetséges alkalommal aztán meg akarják mutatni, hogy ők jobbak, szebbek, erősebbek, gyorsabbak stb, mint a többi hím. Elképesztő, hogy ez az állandó versengés, mennyre el tudja venni az eszét még a normálisnak kinéző fajtatársaimnak is, és egy pillanat alatt 1 menetes ösztönlénnyé tudnak változni. Néha én szeretnék elnézést kérni…

Itt jut eszembe Murphy törvénykönyvéből egy idevágó passzus: A föld értelmi szintje állandó, lakossága egyre nő. Szerintem ez önmagáért beszél. De tény, hogy mi férfiak hihetetlenül ostobán tudunk viselkedni...